Növényvédőszerek– p e r m e t e z é s
2004-ben a Greenpeace sokszorosan a határérték feletti mennyiségben talált ditiokarbamátot egy véletlenszerűen vásárolt magyar üvegházi salátában. Ezen a tényen sokan meglepődtek, igazi médiaszenzáció lett, szinte az összes TV, újság foglalkozott a hírrel. Amagyar élelmiszertermelő szakma nem győzte cáfolni a hírt, hangsúlyozva, hogy itt tudatos lejáratásról van szó.
Ez a sokak számára megdöbbentő hír valószínűleg nem is volt annyira meglepő a Földművelésügyi Minisztérium és több Növényvédelmi Állomás egyes munkatársai számára. A Minisztérium nem sokkal később elküldte a régóta hiába kért eredményeket: a vizsgált saláták majdnem fele a határérték felett tartalmazott peszticideket (rovar-, gyom- és gomba-irtószereket).A Greenpeace korábban, még 2002-ben Sajóbábonyban, az Észak-Magyarországi Vegyiművek területén átfolyó Bábony patakot vizsgálta, melyből két mérés alkalmával 7 különböző növényvédőszert mutattak ki. Az élővízben kimutatott mennyiség jóval az ivóvízben megengedett határértékek felett volt. Eljárás sajnos nem indult, ugyanis nem léteztek (és most sincsenek) határértékek a felszíni élővizekben található peszticidekre vonatkozóan. Ezeken az eredményeken is biztos sokan meglepődtek, talán csak az illetékes hatóságok nem.A XX. században a gyorsan fejlődő vegyipar rengeteg olyan anyagot hozott létre, amelyet a növényvédelemben használnak. A mezőgazdaság iparosítása miatt egyre nagyobb mennyiségben alkalmazták a veszélytelennek hitt növényvédő szereket. Ezen anyagokba vetett bizalom azon alapult, hogy a kártevőket széles körben és gyorsan elpusztították, az emberek pedig – legalábbis úgy tűnt – nem betegedtek meg ezektől. Valóban, szakszerű használat esetén hirtelen (akut) megbetegedések nem következtek be, a hosszú távú (krónikus) hatásokat pedig nem ismerték. A peszticidek iránti lelkesedést mutatta, hogy a svájci Paul Müller No bel- díjat kapott a DDT felfedezéséért. (Később a DDT-t világ-szerte betiltották rend-kívül káros, krónikus egészségi hatásai miatt. Az idillinek hitt képbe bombaként rob-bant 1962-ben Rachel Carson amerikai újságírónő könyve, a Néma tavasz, amelyben részletesen kimutatta, mekkora pusztítást végeznek a természetben a növényvédőszerek (a könyv 32 év késéssel magyarul is megjelent). Csak ezt követően kezdték el vizsgálni a nehezen lebomló, élő szervezetekben felhalmozódó növényvédő szerek hosszabb távú egészségkárosító hatásait.Tehát már ekkor felmerült a kérdés: előfordulhat-e, hogy a ko-rábban engedélyezett növényvédőszer nem csak a célszervezetre,hanem az emberre nézve is ártalmas? Az akkori szakemberek nem gondoltak a permetezőszerek ökológiai rendszereket károsító hatásának jelentőségére sem.Félrevezetőnek tekinthető a növényvédőszer elnevezés, hiszen ezek az anyagok funkciójuknál fogva mérgek, elvárt hatásuk a gyomok, a rovarok és a gombák irtása.
Részlet: Növényvédőszerek– p e r m e t e z é s
Pál János, Simon Gergely
Levegő FüzetekBudapest, 2005
A könyvajánlónkban szereplő mű további adatai (szerző, fordító, kiadó, szerzői jogok) megtekinthetőek a https://mek.oszk.hu oldalon.