FECSKÉK ÉS FRUSKÁK - ARTHUR RANSOME
KIK ÁLLNAK OTT A SZIRTTETŐN?
Roger, a család hétéves s immár nem is legifjabb csemetéje széles cikcakkban nyargalt felfelé a meredek hegyoldalon, mely a tótól Holly Howe-ig emelkedett. Így hívták a farmot, ahol a család a nagyvakáció egy részét töltötte. Roger tehát oldalvást nyargalt, míg el nem érte a gyalogutat szegélyező sövényt, aztán majdhogynem egészen sarkon fordult, és átcsapott - szintén oldalvást - a mező túlsó szélén húzódó cserjéshez. Itt megint sarkon fordult, s újra keresztülszelte - oldalvást - a rétet. Minden résziram közelebb hozta a nyaralóhoz. Ellenszél fújt, s ezért folytonos irányváltással közeledhetett csak a kerítéshez,[1] melynek kapujában jó anyja türelmesen várakozott, míg fiacskája befut.
Nem száguldhatott egyenest szembe a széllel. Hisz vitorlás volt, gyorsjáratú teaszállító hajó, a Viharmadár. John, a bátyja éppen ma reggel jelentette ki, hogy a gőzhajó: bádogskatulyában pöfögő hitvány masina. A vitorlás az igazi, így hát Roger - ha időt vesztett is - széles fordulókkal tette meg az utat a domboldalon.
Már közel járt a kerítéshez, amikor anyu kezében egy piros levélborítékot és egy kis fehér papírlapot pillantott meg. Rögtön tisztában volt a helyzettel: sürgöny érkezett. Egy pillanatig kísértést érzett, hogy nyílegyenest odafusson. Tudta, hogy sürgöny csak aputól jöhet, és hogy ez bizonyosan válasz arra a levélre, amit anyu írt apunak, no meg arra a sereg írásra, melyben John, Susan, Titty és jómaga mind ugyanazt kérték, persze ki-ki a maga módján. Az ő levele igen rövid volt: "Mondd, apuci, szabad nekem is? Sok puszi Rogertól." Tittyé már jóval hosszabbra sikerült, hosszabbra még, mint a Johné. Susan nem írt külön levelet, pedig a lányok közül ő volt az idősebb. Csak a nevét firkantotta oda John levele aljára. Anya levele volt a leghosszabb valamennyi közt. Rogernak nem fért a fejébe, mit is lehet egy levélben annyit összeírni. A leveleket mind egy közös borítékban indították útnak, messze ki a nagyvilágba, édesapa után, akinek hajója Máltánál horgonyzott, de Hongkong volt az úticélja.
S most anyu kezében ott a piros boríték a sürgönyválasszal. Volt egy pillanat, amikor Roger kis híja, hogy nyílegyenest oda nem rohant hozzá. De hát a vitorla az igazi, nem a gőz, ezért hát tovább cikcakkozott, de mintha vitorláival mégis egy kicsit közelebb fordult volna a szélhez. Végül egészen szembenézett vele, mind jobban lassított, anyu oldalánál leállított, aztán farolni kezdett, egy hirtelen lökéssel horgonyt vetett, és révbe ért.
- A válasz? - szuszogta kifulladva a szél ellen való küzdelemben. - Azt írja, hogy igen?
Anyu elmosolyodott, és fennhangon olvasta:
BELEFULLADNAK HA MULYÁK STOP
HA NEM MULYÁK ÚGYSEM FULLADNAK
- Ez annyit jelent, hogy igen? - kérdezte Roger.
- Azt hiszem...
- Azt jelenti, hogy szabad nekem is?
- Igen, ha John és Susan magukkal visznek, és ha megígéred, hogy mindig azt teszed, amit mondanak.
- Hurrá! - sipított Roger ugrándozva, mint egy kiscsikó, s egy pillanatra egészen megfeledkezett róla, hogy ő tulajdonképpen egy csendes révben horgonyzó vitorlás.
- Hol vannak a többiek? - érdeklődött anyu.
- A Darienen - mondta Roger.
- Ho-o-ol?
- Tudod, a szirttetőn. Titty nevezte el így. Onnan ellátni egész a szigetig.
A Holly Howe-farm alatt meredek lejtő ereszkedett le egy kis öbölhöz. Ott volt a csónakház meg egy kis kikötőtutaj. Innen fentről nem sok látszott a tóból, mert az öblöt minden oldalról magas szirtek zárták körül. A nyaralótól ösvény vezetett a réten át a csónakházig. A ház körül bekerített térség, onnan kertajtó nyílott a rétre, majd egy másik ösvény ágazott el a fenyves felé, mely sűrű zöldbe borította a domb oldalát.

This is a checkbox: checked
datetime: 2020-07-11 04:59:27
date: 2019-12-15
integerfield: -76
floatfield: 920.27